New York II.
A new yorki látogatás első bejegyzésében a repülőtérről városba való bejutást és Manhatten déli részének látnivalóit vettük sorra, most merészkedjünk kicsit beljebb a városba.
Manhattanben nemcsak az előző részben felsorolt felhőkarcolók, hanem számos park is található. Igen, tudom, Central Park, de azon túl is van élet: a város számos pontján hagytak ki egy-egy beépítetlen telket parknak. Ezek elsősorban a helyiek kikapcsolódását szolgálják, ami meg is látszik néha a látogatók összetételén. A Washington Square Parkba azért mentünk vissza, mert egy kedves helyként emlékeztünk rá. Nos, most inkább a hajléktalanok, a csendes őrültek és a fűszag uralta, úgyhogy tettünk egy kört és jöttünk is el. Inkább a város legújabb parkja, a Hudson folyó felett, lábakon álló és engem aranygaluskára emlékeztető Little Island felé vettük az irányt. Ez egy kis tematikus park, néhány napozóággyal, színpaddal és kilátórésszel. Bár aranyos, nem sok hasznát venni, mert még a fűre lépni is tilos.
A következő próbálkozásunk a város talán legkülönlegesebb, de a világon egyáltalán nem egyedülálló, utcák feletti parkja volt. A Little Islandtől nem messze kezdődő High Line parkot a párizsi Promenade Plantée mintájára, egy nyolcvanas évek óta kihasználatlanul álló és lebontásra ítélt magasvasút szerkezetén alakították ki. Az első szakasza 2009-ben nyitott meg és instant siker lett: a hosszúkás parkon tömegek sétálnak fel-alá minden nap. Változatos növényvilág, helyenként műalkotások és pihenőhelyek váltakoznak a néhol meghagyott sínek mentén. A megnyitáshoz képest sokat fejlődött és nőtt a növényzet, már sokkal kevésbé érezni, hogy egy magasvasút szerkezetén sétálunk az egykori vágányok mentén, pedig ez adta a különlegességét a helynek.
A park északi vége a látványos, de kicsit balszerencsés sorsú Vessel kilátónál ér véget. Nem igazán találtam választ a kérdésre, hogy miért, de ez az egyesek szerint (én) fenyőtobozra, mások szerint óriás gyrosra emlékeztető kilátó megnyitása óta vonzotta az öngyilkos jelölteket. A 2019-es megnyitás után három öngyilkosság is történt, amik miatt bezárták. Mikor 2021-ben újra kinyitották egy negyedik eset is történt, ezért végleg bezárták, jelenleg csak a földszint látogatható.
Persze a város leghíresebb parkja, a Central Park sem maradhat ki, ha a városban járunk. Erre a programra legalább egy fél napot nyugodtan lehet szánni a látnivalók száma és a bejárható távolságok miatt. A park számos filmben és sorozatban szerepelt, ezért sok része tűnhet ismerősnek: különösen híres a déli részén lévő körhinta, a Bethesda Terrace az előtte lévő szökőkúttal, a Bow Bridge vagy a Belvedere Castle. A park keleti oldalán található a Guggenheim múzeum híres spirális folyosújú épülete, csaknem vele szemben a park túloldalán pedig a Természettudományi Múzeum.
Ha már filmek, akkor nem lehet elmenni a számtalan ismerős helyszín mellett. Mivel itt minden utcasarkon forgott már valamilyen film vagy sorozat, csak a legérdekesebbeket említeném meg:
Manhattan déli részén, a Szabdság-szoborhoz induló kompok kikötőjének közelében áll a Sötét Zsaruk főhadiszállásának jellegzetes kocka épülete, mely a Hugh L. Carey alagút szellőztető épületének van álcázva. Valójában a mélyben Will Smith illetve Tommy Lee Jones dolgozik a galaxis békéjén minden nap.
Kicsivel északabbra egy ismerős tűzoltóságba botlunk, melynek falán még ma is kint van a Szellemirtók emblémája, ugyanis innen indult a nyolcvanas években bevetésre a négy főhős. Bár a Grove Streeten álló épület csak néhány vágókép erejéig tűnt fel a Friends sorozatban, ezt is számon tartja az internet. Szerény véleményem szerint nem érdemes kitérőt tenni emiatt, az épület teljesen átlagos és a Central Perk kávézó helyett egy étterem van a földszinten.
A Central Parkban és környékén is rengeteg jelenet játszódott, a Reszkessetek betörők II.-ben Kevin a park délkeleti sarkán álló Plaza hotelben szállt meg, a park nyugati oldalán álló Természettudományi Múzeumban pedig mint tudjuk éjszaka nagyobb élet van, mint nappal.
A város leghíresebb tere a szerintem túlértékelt Times Square, melynek déli végén áll a One Times Square épület, tetején a híres gömbbel, melyet szilveszterkor leejtenek az árbocról. Jelenleg az épület akkora felújítás alatt áll, hogy azt szinte elbontották a gömb alól. A két egymásba tolt ék alakú tér északi végén láthatóak a hatalmas kijelzők, melyek akkora reklámértékkel bírnak, hogy jobban megéri beburkolni az épületet velük, mint hasznosítani az alapterületet. Mivel a hely állandóan tömve van turistákkal, mindenféle mutatványossal, zenésszel és csövessel, most inkább elkerültük.
Most egy másik látványosságot is kihagytunk, de kilenc évvel ezelőtt megnéztük: Az Ötödik sugárút és a Broadway hegyesszögű találkozásánál álló 22 emelet magas Flat Iron az 1900-as évek elején a magassága, manapság inkább a formája miatt világhírű. A vasaló formájú épület náhny szögből olyan keskenynek tűnik, mintha belülről mindkét oldalon ki tudnánk dugni a kezünket az ablakon. Az eredetileg irodaépület éppen teljeskörű felújítás alatt van, ezért nem zavartalan a látvány, de még így is érdemes megnézni az Empire State Buildingtől pár tömbbel délre álló épületet.
Szintén kihagyhatatlan helyszín a Grand Central Terminal vasútállomás, melynek épülete az eredetileg PAN AM, manapság MetLife-nak hívott jellegzetes hatszögű felhőkarcoló tövében áll. Az állomás csarnoka és a vágányok az utcaszint alatt találhatóak. Ha megfigyeljük, láthatjuk, hogy az utca közepén álló épületet a Park Avenue kétoldalról megkerüli és az az épülettől északabbra sokkal szélesebb, mint délre. Ennek oka az utcaszint alatt húzódó vágányok, melyek csak a 97. utca magasságában bukkannak a felszínre. De nemcsak az utca alatt, a környező épületek alatt is vágányok vannak, mert a 44 vágányos állomás 19 hektáron terül el.
Ha egy kicsit ki akarunk szakadni Manhattanből, akkor megnézhetjük a félsziget és Queens között fekvő keskeny Roosevelt Islandet. A sziget elég különleges, régebben börtön és börtönkórház működött rajta, lakóépületek csak a 70-es évektől kezdődően épültek. Nem igazán közismert, hogy mivel a gépjármű forgalom nagyban korlátozott a keskeny szigeten, a teljes szemétszállítási rendszer egy világszinten különlegesnek számító vákuumcsöves kialakítású, a kukásautók csak a Roosevelt Island híd mellé épült telepig mennek be az összegyűjtött szemétért. Ha meg akarjuk nézni a szigetet, a legegyszerűbb a libegőt használni, mely a manhattani 60. utca magasságában közlekedik.
Van egy kevésbé reklámozott, de annál inkább jelenlévő különlegessége a városnak, melynek megnézéséhez javaslok egy játékot: fogadjunk, hogy a Google Street View-n szinte bármelyik manhattani utcát megnézve azt fogjuk látni, hogy egy vagy több ház előtt is állványzat van a járda felett. De ha jobban megnézzük, azt is láthatjuk, hogy semmilyen építkezés nem folyik az épületen. Néha olyan körültekintően dekoratív állványzatot választanak, hogy első ránézésre fel sem tűnik az embernek, hogy az nem az épület része.
Az állványok mögötti ok prózai. Az 1970-es évek vége óta a new yorki épületek homlokzatát ötévente kötelező vizsgálatnak alávetni és ha az eredmény omlásveszélyt állapít meg, az épület tulajdonosát kötelezik a veszély elhárítására és a munkálatok idejére állványzat felállítására. A gond csak az, hogy a jogszabály semmit nem mond mennyi idő alatt kell elhárítani a veszélyt, így a tulajdonosok inkább felállítják az állványt, rendszeresen befizetik a büntetést, mint valami újabb közműszámlát és nem csinálnak semmit. A városban meg addig szaporodnak az állványok, amíg valaki a városházán meg nem elégeli a költségvetésbe befolyó biztos és rendszeres összeget, és... nyeh, ezért nem fog történni semmi. Ez már olyan régóta tart, hogy sok helyinek szerintem már fel sem tűnik, hogy ez nem normális.
Párom nem nagyon volt oda az ötletért annakidején, de én ragaszkodtam az Intrepid anyahajó múzeum megnézéséhez. Az egykori anyahajó Manhattan nyugati oldalán, a 46. utca magasságában horgonyoz. Kis túlzással a tetőtől a padlásig bejárható a hajó, a hangárok és a repülőfedélzet pedig tömve van ikonikus helikopterekkel és repülőgépekkel. Ha ez nem lenne elég, a móló másik oldalán a speciális, kezdetleges cirkálórakéták kilövésére is alkalmas Growler tengeralattjárót is meg lehet nézni. Egy hangárban pedig ott áll az Enterprise űrsikló, mely a mi legutóbbi látogatásunkkor még nem volt ott, de azóta megnéztük az egyik testvérét Los Angelesben. A móló végén szokott állni a British Airways egyik Concorde gépe is, de azt a napokban vitték el felújításra és várhatóan egy évig nem is tér vissza. Én azt mondom, ha a családot nem érdekli ez a program, rázzuk le őket, de ezt nem szabad kihagyni.
Nyilván nem látni semmilyen nyomát a vízen, de érdekességként megjegyezhetjük, hogy 2009 januárjában körülbelül az anyahajóval egy vonalban ért vizet a szerencsés szerencsétlenséget szenvedő US Airways 1549 járata egy dupla hajtóműleállás után. Sullenberg kapitány olyan finoman tette a vízre az addigra vitorlázó Airbus A320 gépet, hogy az egyben maradt és a teljes személyzet és az összes utas túlélte a katasztrófát.
Mint mindig, most is igyekeztem elmerülni az amerikai gasztronómia mocsarába és páromat is magammal húzni. Ez nem volt nehéz, mert a Dallas BBQ amit anno felfedeztünk, az autentikus ételek mellett hatalmas koktélokkal is igyekszik kitűnni. És itt nem kispályáznak, a koktélok két méretben rendelhetőek: 12 és 30oz, ami magyarul kb. 3.5 és 8.5 dl-nek felel meg. Ezen felül kérhető még bele extra feles és/vagy egy kis üveg sör. Igen, bele, mert nemes egyszerűséggel beleállítják fejjel lefelé a koktélba, így folyamatosan szivárog bele a sör. Egy ilyen és én mondom, garantált pityóka a vacsora végére. Párom annyira az italra koncentrált, hogy ugyanazt a burgert rendelte, mint kilenc éve és pont ugyanúgy meglepődött, hogy a pulled pork burger az pulled porkkal ÉS húspogácsával érkezik. A hely egyébként nevéhez híven a déli gasztronómiát képviseli, ezért ne lepődjünk meg ha kukorica kenyér vagy főtt csöves kukorica is jár a fogás mellé.
A Dallas BBQ hamburgere mellett kiköveteltem egy látogatást az egyik Chick-fil-a étterembe is, ami legutóbb San Joseban kimaradt. Aki azt gondolja, nincs különbség a gyorsáttermi kaják között, annak azt javaslom kóstolja meg ezt (is). Nyilván nem egy gourmet fogás, de a nálunk is ismert nagy nevek burgereihez képest frissebb és finomabb volt.
A hamburgeren kívül a bagel és a hot-dog számít még tradicionális new yorki ételnek. Előbbiek főként pékségekben kaphatóak mindenféle töltelékkel és feltéttel. Anno a Brooklyn Bagelbe tértünk be, ahol több bagel méret és fajta és több, mint egy tucat töltelék közül lehet választani. Tisztára úgy néz ki a hűtőpult, mint otthon egy fagyizó.
A hot-dogot nem igazán kell keresni, a város forgalmasabb helyein biztos találunk egy-két standot vagy furgont, ahol kipróbálhatjuk. A hot-dog mellett terjednek az egyéb fogásokat kínáló helyek is, van indiai, mexikói vagy ázsiai büfé is. Bevallom én még nem próbáltam a hot-dogot, mert vagy tele voltunk mikor láttunk egy furgont, vagy nem hot-dogot árultak.
A látogatás utolsó állomása a JFK repülőtér ötös terminálján álló TWA Hotel lett volna. Sajnos ez nekem kimaradt a repülőtéri ügyfélszolgálaton kikönyörgött járatcsere miatt, így csak párom tudta megnézni. Az épülethez nem igazán lehet mit hozzátenni, a képek önmagukért beszélnek. Az épület egykor a 2001-ben az American Airlinesba olvadt TWA (Trans World Airlines) légitársaság terminál épületeként üzemelt, majd néhány év elhagyatottság után 2017-ben nyílt meg újra hotelként. A központi épület futurisztikus csarnokából két íves, vörös szőnyeggel borított folyosón lehetett a szatelit épületekhez és a kapukhoz jutni. Az épület mögött egy TWA színekre festett Consteallation Starliner repülőgép áll, ami azt hiszem a legszebb formájú repülőgép amit valaha építettek. Ha időnk engedi, látogassunk el ide érkezés után vagy indulás előtt.
A repülőtér indulási csarnoka még zsúfoltabb volt, mint az érkezés, több, mint egy órát álltam sorban úgy, hogy én priority utasként átugrottam egy részt. Itt tényleg kint kell elnni indulás előtt 3-4 órával! Hogy érzékeltessem milyen lassan haladt a sor: egyetlen drog- és robbanószer kereső kutya volt szolgálatban, ami mellett minden egyes utasnak el kellett haladnia, hogy megszagolhassa. Szegény kb. tízpercenként pihent kicsit és félóránként váltotta egy másik kutya. Ezután gyorsan bejutottam és a gép indulásáig hátralévő időt a British Airways és American Airlines vadonatúj, közös Greenwich várójában töltöttem.
< Előző bejegyzés Következő bejegyzés >
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.
